A Tokajhegyaljához hasonló talaj- és éghajlati adottságokkal rendelkező Beregszász környéki hegyek egykor kiváló borokat termő borvidéknek számítottak. A helytörténeti múzeumnak helyet adó Bethlen-kastély ódon pincéjében kialakított egy borászati kiállítást, melynek ünnepélyes megnyitójára az idei Beregszászi Borfesztivál nulladik napján került sor. A megnyitó ünnepségen megjelentek a Beregszászi Szent Vencel Borrend tagjai, valamint számos érdeklődő és vendég, köztük Bacskai József főkonzul és Szalipszki Endre konzul urak a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának képviseletében, Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Simon M. Veronika, székesfehérvári festőművész. A szalagok ünnepélyes átvágása után a borászati múzeumnak helyet adó történelmi levegőjű, több évszázados, boltíves pincében leleplezték Simon M. Veronika székesfehérvári festőművész Szent Vencelt és a város korábbi szimbólumának számító, egykori magyar királyi borpincének az épületét ábrázoló festményét, amit a művésznő a borrend megrendelésére festett meg. " Simon M. Veronika a kép kapcsán elmondta, hogy a Vatikán által engedélyezett módon ábrázolta a festményen Szent Vencelt, a jellegzetes beregszászi borászati épület és táj előterében. A szent lánca és koronája aranyfestékkel készült.



szv

Szent Vencel cseh uralkodó a 10 század első felében. Bár uralkodása nem volt hosszú idejű, neve mégis fennmaradt vértanú halála miatt. Királyi mivoltát félredobva apródaival ő maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek, és szüretelte, préselte és gondozta a bort, ami az oltárokra került. Később emiatt is lett a vincellérek védőszentje.

"Istenünk, ki Szent Vencel vértanúdat megtanítottad arra, hogy a mennyek országát többre becsülje a földi birodalomnál, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy magunkat megtagadva egészen a tieid legyünk!"



A megjelentek ezt követően kiváló borokat kóstolhattak. Sepa János múzeumigazgató az esemény kapcsán elmondta: "E történelmi épületben működő szakipari iskola használta korábban ezt a 160 m2-es alagsori részt légópinceként, amit sikerült megszerezni és felújítani a múzeum számára. De maga a pince története nagyon régi időkre nyúlik vissza, régebbi, mint a felette álló műemléképület.

A pince padlóján lévő, téglákra emlékeztető burkolókövekbe belevéstem a múzeum létrehozását anyagilag vagy munkával támogatók nevét, másként nem tudom megköszönni a segítségüket. Így az önzetlen segítők nevét minden látogatónk megismerheti - előttük meghajolva, hisz másként nem lehet elolvasni a neveket. Beregszász szőlészeti és borászati hagyományait szeretnénk bemutatni ezen a kiállítóhelyen, a szőlővesszőtől egészen a borig. Már most is láthatók itt régi szőlődaráló, prés, szüretelőkád, puttony, régi permetezőgépek, buteliák, poharak. Nemsokára kiállítjuk a gazdag boroscímke-gyűjteményt is, illetve felajánlásokból létrejött már a "vinotékánk" alapja is, de egészen biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ez jelentősen bővülni fog. Ugyanis egy múzeumot csak elkezdeni lehet, befejezni soha.

Kárpátalja / dózsa (részlet)




+++ Újabb fejlesztések a Beregvidéki Múzeumban +++ Fejlesztések a Beregvidéki Múzeumban +++ Újabb felszerelési tárgyakkal gazdagodott a Beregvidéki Múzeum +++ Újabb felszerelési tárgyakkal gazdagodott a Múzeum +++ Gazdagodott a Beregvidéki Múzeum +++